Bohács Zoltán tanévzáró és ballagási beszéde

Bohács Zoltán tanévzáró és ballagási beszéde

„És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izrael fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat, Akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és akik alkalmasak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a káldeusok írására és nyelvére. rendele nekik a király mindennapi szükségletül a királyi ételből és a borból, melyből ő iszik vala, hogy így nevelje őket három esztendeig, és azután álljanak a király előtt. Valának pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás ” (Dán. 1:3-5)

A babilóni fogságba került néhány zsidó fiatal annak ellenére, hogy távolról behurcolt nincstelen foglyok voltak, rendkívül kiváltságos helyzetbe került… esélyt kaptak arra, hogy kiváló ellátásban, az akkoriban elérhető legjobb oktatásban és képzésben részesülhessenek, ami után a kor szokásai szerint garantált volt a rang is, a pénz is és a hatalom is. De, ami talán még ennél is fontosabb volt…garantált volt a befogadás és az elfogadás. Gyökértelen, nincstelen rabszolgákból ugyanis lehettek valakik a világ akkori szuperhatalmában. Nem akármilyen kiváltságos helyzet! Ám volt itt egy bökkenő is, hiszen ezzel együtt rögtön a pályájuk elején igen komoly lelkiismereti dilemmával is szembesültek. A király ételéről ugyanis köztudott volt, hogy bármennyire ízletesen is és bármennyire professzionálisan készítették is el, nem felelt meg a mózesi Törvény előírásainak, már csak azért sem, mivel azokat többnyire még Babilon pogány isteneinek is bemutatták. Éppen ezért ezek teljes mértékben elfogadhatatlanok voltak a Törvényhez és Izrael Istenéhez ragaszkodó hívők számára. Komoly dilemma volt ez a javából, hiszen az egyik oldalon ott az esély a felemelkedésre és a befogadásra – ráadásul nem is akármilyenre, a másikon pedig az atyák hite, annak minden ígéretével és áldásával.

Ám ha jól megnézzük, ez a történet nemcsak az ételről, nemcsak a kóserségről, hanem annál jóval többről, elsősorban az identitásról szólt. A kérdés, amivel Dániel és társai szembesültek lényegében az volt, hogy hogyan akarnak élni és létezni a Birodalomban, a többség befogadásáért és az elfogadásáért cserébe azonosulnak-e a Birodalom értékrendjével, kultúrájával és normáival vagy megmaradnak Izrael Istenéhez ragaszkodó zsidó fiataloknak felvállalva ezzel a mássággal és különállással járó konfliktusokat is. De ha őszintén megnézzük, ez nemcsak Dániel és társainak, hanem minden fiatal hívő generáció dilemmája. Asszimilálódik-e a világi környezet elvárásaihoz, megeszi-e a király eledelét és megissza-e a borát, vagy megmarad az ősök hite mellett, vállalva az ezzel együtt járó sorsot. A történelemből tudjuk, hogy nem minden zsidó fiatal követte Dániel és társainak hitét és döntését, voltak nem is kevesen, akik az asszimiláció útját választották.

Nemcsak Babilonban, hanem a későbbi korokban is. De a Dániel könyve nem is róluk szól! Ennek a könyvnek a hősei Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás. Olyan fantasztikus bátor fiatalok, akik úgy döntöttek, hogy Ábrahám, Izsák, Jákób és Dávid király példáját fogját követni, történjen bármi is. Akik ugyan készek voltak szolgálni a királyt, de csak úgy, ha megmaradhattak zsidónak és hívőnek, s szolgálhatták atyáik Istenét is. Ezzel pedig példát mutattak minden korok hívő generációinak – zsidónak és kereszténynek egyaránt. Mégpedig elsősorban azt, hogy a kettő együtt is lehetséges...ráadásul nem is akárhogyan! Sikeresnek és eredményesnek lenni a világban, de megmaradni kereszténynek is, szolgálva Istent és vállalva „Krisztus gyalázatát”.

De a nagy kérdés, hogy a kettő együtt hogyan lehetséges? Különösen akkor, ha belegondolunk abba, hogy kívülről nézve Dániel és társai mintha tudatosan nehezítették volna meg maguknak a pályát, mivel tudjuk, hogy a keresztény hit és identitás megtartása világi környezetben nagyon nem könnyű – sőt ahogy Dániel könyvében is látjuk – időnként nem is konfliktusmentes. Van azonban ezzel szemben egy hatalmas helyzeti előnye is, amely minden árat megér. Mégpedig az, ami Dániel könyvének is talán egyik legnagyobb üzenete, hogy a hitüket és keresztény identitásukat bátran felvállaló és Őt szolgáló fiatalokat a Mindenható Isten támogatja, ráadásul nem is akárhogyan! Akár „tízszerte” okosabbakká és értelmesebbé teszi őket, mint amilyenek a társaik, segíti őket a mindenki másnak lehetetlennek tűnő feladatok megoldásában, lásd Nabukodonozor álmának megfejtése, helyzetbe hozza és felemeli, sőt fejjé teszi őket, de velük van akkor is, ha baj van, a tüzes kemencében vagy az oroszlánok vermében. Vajon egy olyan korban, ahol egy vezető beosztású embernek akár egyetlen rossz döntése is az életébe kerülhetett, hogyan volt lehetséges, hogy Dániel 70-80 éven keresztül két egymással ellenséges birodalomban is csúcsvezető maradhatott? Hogyan volt lehetséges, hogy két egymással ellenséges birodalom több teljhatalmú urának is nemcsak bizalmasa, hanem élő lelkiismerete is volt? Hogyan volt lehetséges, hogy két ellenséges birodalom egymással is versengő hitvány korrupt hivatalnokai sem tudták megbuktatni, bárhogyan is próbálkoztak is? Hogyan volt lehetséges, hogy egy ízig-vérig becsületes vezető, akitől nagyon messze állt a korrupció és a ragadozás, ennyi ideig talpon tudott maradni egy velejéig romlott világban? A Dániel könyve világos választ ad erre a kérdésre, mert az Úr az ő Istene vele volt. Mivel ő nem hagyta el az Izrael Istenét, Izrael Istene sem hagyta el őt.

S az életmű, amit Dániel és társai – a maguk zsidó hitét és identitását bátran felvállaló fiatalok - maguk után hagytak, egészen elképesztő. Mert nemcsak abban alkottak nagyot, hogy a Mindenható támogatásával nagy karriert csináltak Babilonban, s zsidó fogoly létükre messzire jutottak, s nagy befolyásra tettek szert, hanem abban még inkább, hogy ezt a hatalmat és ezt a befolyást mire használták. Először is Isten népének áldására és támogatására. Tudjuk a történelemből, hogy nem kis befolyásuk volt abban, hogy a babiloni zsidó diaszpóra rendkívüli módon megerősödött, s egészen Jézus koráig, de még utána is az egyik legbefolyásosabb és legélhetőbb zsidó közösség volt. De Isten igazságával pogány uraik felé is szolgáltak. Dánielnek és társainak, s mindenekelőtt imáiknak ugyanis ahhoz is lehetett némi köze, hogy Nabukodonozor király komoly, életmentő figyelmeztetést kapott, aminek a hatására később meg is tért Izrael Istenéhez. Vajon miért nem fordult elő még csak hasonló sem a történelem más kegyetlen despotáival? Alighanem azért, mert mellettük nem voltak ott a hitüket, identitásukat és Istenüket bátran felvállaló Dánielek, Ananiások, Misáelek és Azariások. De ezek a zsidó fiatalok – élükön Dániellel - az utánuk jövő hívő generációknak is szolgáltak, hiszen a kijelentések olyan kimeríthetetlen gazdagságát hagyták hátra, amelyekkel Isten népe a mai napig nem tud teljesen betelni.

Nabukodonozor király álmában egy nagy állóképet látott, amelynek a feje arany, a melle és a karjai ezüst volt, deréktól lefelé pedig egyre értéktelenebb: réz, vas és agyag. De honnan ez a birodalmak közötti elképesztő érték különbség, amelyet a fémek jeleznek? A Bibliából tudjuk, hogy az ezüst és az arany az Isten igazságainak a jelképei. De ha belegondolunk, aligha valószínű, hogy a Jeruzsálemet és a Templomot földig romboló kegyetlen, s sötét okkultizmussal bőven átitatott babilóni birodalom önmagában ennyivel értékesebb lett volna, mint a Nagy Sándor vezette makedón vagy a római birodalmak. Ennél sokkal valószínűbb, hogy az arany és az ezüst jelképezte isteni értékek később lettek beoltva a birodalom testébe, amitől megváltozott ezeknek a kegyetlen pogány birodalmaknak a belső természete és valósága is. Hogy miért? Úgy hiszem, azért, mert voltak olyan bátor zsidó fiatalok, akik a pályájuk elején, majd azután egész életükben visszautasították a király ételét és italát, s megmaradtak annak, akik mindig is voltak, Ábrahám fiainak, az ígéretek örököseinek, a Mindenható Isten szeme fényeinek. Ám a mai hívők fiatal generációja is hasonló döntés előtt áll: ma a 21. század elején vállalja- e a Krisztus gyalázatát, ragaszkodik-e a bibliai hitéhez és identitásához, vagy inkább hasonulni és asszimilálódni szeretne. De Dániel és társainak példája és elképesztő életműve legyen bátorítás minden fiatal számára, hogy ez az előbbi mennyire megéri…Ehhez kíván Nektek sok erőt és kitartást a Hit Gyülekezete vezetősége és Németh Sándor és Judit vezető lelkészek.

• Közlemény